– Folytatjuk a szerelem megjelenési formáinak bemutatásával?
– Igen. Mire gondolsz?
– Huszonegy évvel ezelőtt kopogtatott be hozzám egy fiatal pár. Válni készültek. Adtak maguknak egy utolsó esélyt, felkerestek egy pszichológust.
Kérdeztem, hol hallottak rólam? Fiatal voltam, épp hogy végeztem a pszichológián. Nem árulták el.
Leültünk beszélgetni. Hobbikert szomszédok voltak a szüleik. Kint találkoztak néhányszor a városon kívüli kertekben. A fiú nagyra nőtt kamasz volt, a leányt szigorúan fogták a szülei. Egyszer átküldték a leányt a szomszédba, jönne át a fiú a kapálógépet megnézni. Átment. Kezdtek találkozgatni, eljegyzés, lakodalom.
Beköltözhettek a közösen vett garzonba. A férj bejárt a gyárba, karbantartó volt. A feleség könyvelőként dolgozott egy kft-ben. Gyerek nem sikerült, éltek csendben egymás mellett. Válni készültek.
– Mitől lennének boldogok?
– Egy gyerektől.
Megijedtem. Nem szeretik egymást, ha összejön a gyerek, akkor vajon hogyan nevelik fel? Mit tapasztal a gyerek? Milyen felnőtt lesz?
– Mire hoz megoldást a gyerek?
– Boldogok leszünk.
– Mitől?
– A gyerektől.
A végét éreztem a beszélgetésnek, eszembe jutott a pszichológusi hitvallásom: boldogabban engedd el, mint ahogy érkezett! Kezdtem főni a saját gondolataimban. Nem tudom, mennyi idő telt el, mire megszólaltam.
– Mit várnak tőlem?
– Hogy ne váljunk el.
Újra csend vett körül.
– Hogyan telik egy napjuk? Egy hétvégéjük?
Elmondták. Szürke képek peregtek a képzeletbeli filmvásznon.
– Mikor voltak boldogok?
– Amikor a kertben dolgoztunk, találkoztunk.
– Mikor járnak ki a kertbe?
– Ritkán. A szülők ott töltik a napjaikat, nyugdíjasok. Csak látogatóba megyünk.
– Mivel foglalkoznának a kertben szívesen?
– Zöldségtermesztéssel.
– Virágokkal.
– Meg lehet osztani a kertet?
– Kettő kert van, nem pont szomszédosak.
– Mit szólnának a szülők, ha többet járnának ki?
– Örülnének, már nem nagyon bírják.
– Mi az akadálya, hogy jól érezzék magukat a kertben?
– Nincs akadálya.
Kezdték művelni a két kertet. Az egyikben paradicsomfákat neveltek, a másikban gerberákat. Mindig együtt dolgoztak. Együtt mentek szombaton a piacra, eladni az árút. Teltek az évek, kicsik lettek a földek. Bérbe vették a szomszédos kerteket. Egyszer csak több pénz folyt be a közös munkából, mint a két fizetésből. Újra kopogtattak.
– Mit csináljunk? Idővel nem bírjuk a kertet és a munkahelyeket.
Jó volt rájuk nézni. Kézen fogva jöttek és szorosan egymás mellé ültek le.
– Tőlem várják a választ?
– Igen.
– Mi a párkapcsolati probléma?
– Nincs, illetve a gyerek, de ez sem probléma. Gondolkodunk az örökbe fogadáson.
– Akkor mire várnak választ a pszichológustól?
– Hogy mit csináljunk?
– Mit szeretnének?
– Bővíteni a kertészetet, feladni a biztos munkahelyeket.
– Mit mondhatnék én ebben a kérdésben?
– Hogy mit tegyünk. Amikor három éve itt jártunk, rátalált a megoldásra. Köszönjük! Maga belénk lát. Mit tegyünk?
Eszembe jutott a hitvallásom. Ezek az emberek tőlem várnak feleletet és bizonyosan azt fogják tenni, amit mondok. A közös tevékenység láthatóan nagyon jót tett velük. Válásról szó sincs.
– Kertészkedjenek!
Először az asszony, azután a férfi is elmosolyodott.
– Nagyon féltünk, hogy nem ezt mondja. Megkérdeztük a szüleinket többször is.
– A biztosat nem szabad feladni. – mondták mindig.
– Már nem bírjuk a kettőt egyszerre. Már a közös időnk rovására megy a kert.
– Vagy a munkahely? – mosolyog.
– Mit jelent a közös időnk?
– Beiratkoztunk a tánciskolába. Ki nem hagynánk a heti próbát és a szombati össztáncot.
– Gratulálok! Kert!
– 11 éve történt az utóbbi beszélgetés. A gyerekek születése után mindig bejöttek és megmutatták az új csodát. Ők így hívják a gyerekeket. Egyszer csak teherbe esett a lány. Született egy kisfiuk, aztán kettő kislányuk. Teljes a boldogság.
– Szeretet megjelenési forma az együttes cselekvés?
– Mindenképpen. Nagy benne a kockázat. Közösen vinni egy vállalkozást? Naponta kell döntéseket hozni és ismerjük a mondást: két dudás egy csárdában.
– Úgy hallom, megférnek.
– Munkamegosztás. A férj a termelő. A feleség a kereskedő.
– Másoknál is működhet?
– Szerintem muszáj közös tevékenységnek lenni, különben mit csinálnak együtt? A közös időben?
– Gyereket nevelnek!
– Igaz! A legszebb vállalkozás. Lehet mondani, hivatás! Boldog, kiegyensúlyozott felnőttet nevelni a gyerekből – igazi kihívás.
– Itt is van két dudás.
– Senki nem mondta, hogy könnyű gyereket, gyerekeket nevelni. Ha több van, akkor könnyebb.
– Másként jelentkezik a szülői félelem?
– Pontosan.
– Zárszó?
– Mondj te valamit!
– A házasságokban a szülők kézenfekvő közös tevékenysége a gyermeknevelés. Vigyázat! Nagyon nehéz feladat, sok házasság tönkre megy a gyereknevelési különbségeken.
– Álompárban ez hogy van?
– Ott is jelentkeznek a szülői házból hozott gyermeknevelési minta különbségek. Tudtommal nincs gyermeknevelési tantárgy egyik iskolában sem. Összekülönbözésekhez vezetnek különbségek itt is.
– És akkor jön a mérleg elv. Milyen jó elképzelni, operett énekes lesz, vagy színésznő? Mindegy, majd ő eldönti.
– A tollal írás pedig kötelező felsőben. Magabiztosságot és” elsőre jól megoldom” képességeket fejleszt.
– Látom a példákat. Ámen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: