Álompárok? LÉTEZNEK!

Vannak álompár ismerőseink. Az álompár életmód és életforma létezik, a gyakorlatban él. Úgy döntöttünk egy példa kedvéért N&I történetét írjuk meg, adjuk közre.

Késtünk, kedd helyett pénteken adjuk közre N&I történetét. Igyekeztünk minél több konkrétumot beírni. Ezek villanások, percek az életből. Döntő percek? Hatással vannak a többi percre? Az ilyen percekben érdemes jól tudni, mit akarok az életemmel? Mit akarok az álompárommal? Hogyan együtt?

Együtt  – ígértük a blog bevezetőben. Itt van, együtt adjuk közre.

Sok éve kezdődött. A hölgy választott. Kiszemelte a fiatalembert és bátorító jelzéseket küldött felé. Az ifjú hitte is meg nem is. A szerencse rámosolygott? Az a vonzó leány feléje kacsintott?! Gyorsan körülnézett, közel s távol mást nem szemlélhet. Ő az, akire kacsintott. Ideje közelebb lépni, nyelt egy nagyot.

A fiú elvégezte az orvosit. Jeles diplomáját letette a szülői asztalra. – Itt van, ezt vártátok. Akkor most tanulhatok, amit akarok?

A leányra nézett, s támogatást kért. A második diplomát már nem adták ingyért. A lány dolgozott és adott. Szeretett és kapott. A fiú röpdösött. Tanult és dolgozott. Szeretett és osztozott. Megkérte a leány kezét. Ő boldogan igent mondott. A szülők ellenezték, hát gondoltak egy nagyot. Költöztek és ringattak, első gyermeküket kölcsön bölcsőben altattak. A fiú szépen keres. Mit is tehetne? Egy boldog asszony mellől a hobbiját követte. Neki a munka játék, kihívás és siker. A jó munkaadó ezt pénzzel ismeri el. Jöttek a gyerekek, szépek és okosak.

Két éve a férj külföldre akar menni. Elvei vannak. A feleség csendesen nyel egyet. Leülnek és számolnak. Az asszony gondolkodik és beszélget: – Kinek adjuk a zongorát? Kinek az olvasó széked? A férj hallgat, felnéz, szeme tele könnyel. – Értelek. Apám meghalt. Hova szaladnánk el? Itt él anyukád, itt él az enyém. Ki hallgatja meg őket, ha nyújtják a kezüket?

Kint van a két család (ők és mi) a Margitszigeten. Három bringó hintó sem elég, annyi a csemete. Tekerjük a pedált, hangos az apró nép. – Már megint ő kormányoz! Mindig csak én hajtok! – nézünk át egymásra, nagyok a gondok.

A zenélő kútnál az anya feláll: – Akkor megyünk? – s körbe kiabál. – Hova? – jön a kérdések sora. – Amerikába, Bécsbe, a tengerentúlra? A férj nevet. Boldogan nézi a rákacsintó leányt, ismét jó felé viszi. Pakol a hátizsákba, gyűri a pulcsikat. Nyújtja a két kezét, s már hárman szaladnak.

Hogy mennyi az évtized? Ki tudja előre? Ők a harmadikat kezdik jövőre. Kívánjuk, boldogságban, előre!

Kedves Olvasó! Kérjük, nézzen szét a környezetében! Írjon nekünk álompárról, akik évtizedek óta élnek boldogságban! Várjuk sorait

M&P