<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Álompárban boldogságban évtizedekig</provider_name><provider_url>https://alomparbanboldogsagbanevtizedekig.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kerekes Péter</author_name><author_url>https://alomparbanboldogsagbanevtizedekig.cafeblog.hu/author/kerekes_peter/</author_url><title>Álmodozz és CSINÁLD!</title><html>- Folytatjuk a szerelem megjelenési formáinak bemutatásával?

- Igen. Mire gondolsz?

- Huszonegy évvel ezelőtt kopogtatott be hozzám egy fiatal pár. Válni készültek. Adtak maguknak egy utolsó esélyt, felkerestek egy pszichológust.

Kérdeztem, hol hallottak rólam? Fiatal voltam, épp hogy végeztem a pszichológián. Nem árulták el.

Leültünk beszélgetni. Hobbikert szomszédok voltak a szüleik. Kint találkoztak néhányszor a városon kívüli kertekben. A fiú nagyra nőtt kamasz volt, a leányt szigorúan fogták a szülei. Egyszer átküldték a leányt a szomszédba, jönne át a fiú a kapálógépet megnézni. Átment. Kezdtek találkozgatni, eljegyzés, lakodalom.

Beköltözhettek a közösen vett garzonba. A férj bejárt a gyárba, karbantartó volt. A feleség könyvelőként dolgozott egy kft-ben. Gyerek nem sikerült, éltek csendben egymás mellett. Válni készültek.

- Mitől lennének boldogok?

- Egy gyerektől.

Megijedtem. Nem szeretik egymást, ha összejön a gyerek, akkor vajon hogyan nevelik fel? Mit tapasztal a gyerek? Milyen felnőtt lesz?

- Mire hoz megoldást a gyerek?

- Boldogok leszünk.

- Mitől?

- A gyerektől.

A végét éreztem a beszélgetésnek, eszembe jutott a pszichológusi hitvallásom: boldogabban engedd el, mint ahogy érkezett! Kezdtem főni a saját gondolataimban. Nem tudom, mennyi idő telt el, mire megszólaltam.

- Mit várnak tőlem?

- Hogy ne váljunk el.

Újra csend vett körül.

- Hogyan telik egy napjuk? Egy hétvégéjük?

Elmondták. Szürke képek peregtek a képzeletbeli filmvásznon.

- Mikor voltak boldogok?

- Amikor a kertben dolgoztunk, találkoztunk.

- Mikor járnak ki a kertbe?

- Ritkán. A szülők ott töltik a napjaikat, nyugdíjasok. Csak látogatóba megyünk.

- Mivel foglalkoznának a kertben szívesen?

- Zöldségtermesztéssel.

- Virágokkal.

- Meg lehet osztani a kertet?

- Kettő kert van, nem pont szomszédosak.

- Mit szólnának a szülők, ha többet járnának ki?

- Örülnének, már nem nagyon bírják.

- Mi az akadálya, hogy jól érezzék magukat a kertben?

- Nincs akadálya.

Kezdték művelni a két kertet. Az egyikben paradicsomfákat neveltek, a másikban gerberákat. Mindig együtt dolgoztak. Együtt mentek szombaton a piacra, eladni az árút. Teltek az évek, kicsik lettek a földek. Bérbe vették a szomszédos kerteket. Egyszer csak több pénz folyt be a közös munkából, mint a két fizetésből. Újra kopogtattak.

- Mit csináljunk? Idővel nem bírjuk a kertet és a munkahelyeket.

Jó volt rájuk nézni. Kézen fogva jöttek és szorosan egymás mellé ültek le.

- Tőlem várják a választ?

- Igen.

- Mi a párkapcsolati probléma?

- Nincs, illetve a gyerek, de ez sem probléma. Gondolkodunk az örökbe fogadáson.

- Akkor mire várnak választ a pszichológustól?

- Hogy mit csináljunk?

- Mit szeretnének?

- Bővíteni a kertészetet, feladni a biztos munkahelyeket.

- Mit mondhatnék én ebben a kérdésben?

- Hogy mit tegyünk. Amikor három éve itt jártunk, rátalált a megoldásra. Köszönjük! Maga belénk lát. Mit tegyünk?

Eszembe jutott a hitvallásom. Ezek az emberek tőlem várnak feleletet és bizonyosan azt fogják tenni, amit mondok. A közös tevékenység láthatóan nagyon jót tett velük. Válásról szó sincs.

- Kertészkedjenek!

Először az asszony, azután a férfi is elmosolyodott.

- Nagyon féltünk, hogy nem ezt mondja. Megkérdeztük a szüleinket többször is.

- A biztosat nem szabad feladni. - mondták mindig.

- Már nem bírjuk a kettőt egyszerre. Már a közös időnk rovására megy a kert.

- Vagy a munkahely? - mosolyog.

- Mit jelent a közös időnk?

- Beiratkoztunk a tánciskolába. Ki nem hagynánk a heti próbát és a szombati össztáncot.

- Gratulálok! Kert!

&nbsp;

- 11 éve történt az utóbbi beszélgetés. A gyerekek születése után mindig bejöttek és megmutatták az új csodát. Ők így hívják a gyerekeket. Egyszer csak teherbe esett a lány. Született egy kisfiuk, aztán kettő kislányuk. Teljes a boldogság.

- Szeretet megjelenési forma az együttes cselekvés?

- Mindenképpen. Nagy benne a kockázat. Közösen vinni egy vállalkozást? Naponta kell döntéseket hozni és ismerjük a mondást: két dudás egy csárdában.

- Úgy hallom, megférnek.

- Munkamegosztás. A férj a termelő. A feleség a kereskedő.

- Másoknál is működhet?

- Szerintem muszáj közös tevékenységnek lenni, különben mit csinálnak együtt? A közös időben?

- Gyereket nevelnek!

- Igaz! A legszebb vállalkozás. Lehet mondani, hivatás! Boldog, kiegyensúlyozott felnőttet nevelni a gyerekből - igazi kihívás.

- Itt is van két dudás.

- Senki nem mondta, hogy könnyű gyereket, gyerekeket nevelni. Ha több van, akkor könnyebb.

- Másként jelentkezik a szülői félelem?

- Pontosan.

- Zárszó?

- Mondj te valamit!

- A házasságokban a szülők kézenfekvő közös tevékenysége a gyermeknevelés. Vigyázat! Nagyon nehéz feladat, sok házasság tönkre megy a gyereknevelési különbségeken.

- Álompárban ez hogy van?

- Ott is jelentkeznek a szülői házból hozott gyermeknevelési minta különbségek. Tudtommal nincs gyermeknevelési tantárgy egyik iskolában sem. Összekülönbözésekhez vezetnek különbségek itt is.

- És akkor jön a mérleg elv. Milyen jó elképzelni, operett énekes lesz, vagy színésznő? Mindegy, majd ő eldönti.

- A tollal írás pedig kötelező felsőben. Magabiztosságot és&quot; elsőre jól megoldom&quot; képességeket fejleszt.

- Látom a példákat. Ámen.

&nbsp;

&nbsp;

&nbsp;

&nbsp;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://alomparbanboldogsagbanevtizedekig.cafeblog.hu/files/2014/09/smiling-couple-0909-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>