Október 4. (1)

– Három beszélgetési témát tervezünk 4-dikére az októberi ÁLOMPÁRBAN napra.

– Mit választottál a nap címéül?

– MEGTALÁLHATOD.

– Kiváló cím egy nőnek. A férfiak nem szeretik a feltételes módot. Azt gondolják, nem következik be. A nő sokszor beszél feltételes módban, s ez jelenti nála az udvarias jelen időt. Említetted a könyvet?

– Nem, elfelejtettem. Itt az alkalom:

– Várjunk még vele, kérlek!

– OK. Mi lesz az első beszélgetési téma szombaton?

– Miért nem találtad meg (eddig) az álompárodat?

– Zárójelben az eddig.

– Persze, velünk megtalálja.

– Kicsoda?

– Aki követi a tanácsainkat. Tapasztalatokról beszélünk: ügyfeleké és saját. Talán a saját vonzza a nagyobb érdeklődést.

– Akkor beszéljünk a saját megtalálásodról?

– Inkább ezt hagyjuk meg az ÁLOMPÁRBAN napra. Ezzel kezdünk.

– Rendben.

– Kit választunk?

– Az öt évest.

– Én leszek az ügyfél!

– Öt éve járok a párommal. Tavaly megkérte a kezem, vett gyémánt gyűrűt és három éve együtt lakunk.

– Akkor minden a helyén van?

– Nem mondhatnám, azért jöttem el.

– Hol hallott rólunk?

– Az egyik barátnőmet hozták ki a bajából, őt elhagyták és nagyon mélyen érintette. Nálam fordított a helyzet, nem szeretnék ehhez a fiúhoz férjhez menni. – Hosszabbodik a csend, hallgat a szakpszichológus. – Nem érzem, hogy ő lenne a társam.

– Mi a probléma?

– Minden! … már minden. Nem tud a kedvemre tenni és én sem az övére.

– Mondana egy-két részletet?

– Apám azt mondta, az alapvető bajok akkor kezdődtek, amikor összeköltöztünk, nem lett volna szabad. Pedig az együtt lakással derültek ki alapdolgok … – könnybe lábad a szeme.

– Mond példákat?

– Igen … mindjárt … különbözik az érdeklődési körünk. Ő szombat délután (én főzök ebédet neki és a barátainak) beül a haverokkal a TV elé és nyomják az autóversenyzést és a kit hányszor és hogyan ölnek meg játékokat. Vég nélkül. Egyik szint jön a másik után és versenyeznek és fogadásokat kötnek. Ők nagyon élvezik. Én meg csak üldögélek, sírogatok a másik szobában.

– Mit csinálna szívesen?

– Voltak ötleteim és el is mondtam neki, színház, mozi, séták. Nagyon szép helyen lakunk, nagy fák vannak a közelben, gyönyörű az ősz is.

– Vasárnap mehetnének színházba.

– A színház a hatvanéveseknek való mondta, majd ha nyugdíjasok leszünk, mehetünk színházba.

– Hány éves?

– 33.

– Krisztusi kor, idő a változtatásra. Gyakorló vallásos?

– Nem.

– Hol tartanak a téma, a szombat délutáni program megbeszélésében?

– Régi lemez. Az elején csitított, jól van, persze, majd este elviszlek moziba. Aztán ideges lett, amikor szóba hoztam. “Ennyi jár neki is!” Egész héten gürizik, miattam váltott munkahelyet és utazik napi három órát … – elnéz a távolba. Hallgatagon rám néz … – Mondjon valamit!

– Nem világos a hosszabb utazás, három óra?

– Régóta én keresek többet. Apám szerint ez maga válóok egy férfi életében, én nem érzem így. Készülünk az esküvőre, az én oldalamon kb. 30 fő a rokonság, akit meghívnék barátnőkkel együtt. Ő az édesanyjával már kétszáz főnél tart … három hete meg mertem kérdezni, ki fogja ezt fizetni? Kaptam olyan kiabálást: mit gondolok én, hogy majd az özvegy édesanyja állja a cehhet? Zokogtam … kiderültek dolgok. Ő kicsit többet hoz haza, mint amennyi az én fizetésem fele. Ő úgy gondolta, a mi pénzünkből fizetjük az egész esküvő cirkuszt.

– Cirkuszt? Menyasszonytól ritkán hallok ilyet.

– Igen, cirkusz. Neki nagy esküvője lesz, külső helyszínre jön a pap, sátor, folyjon a bor, pálinka … Az én apukám nem iszik. A családban sem emlékszem, hogy lett volna valaki részeg. Megisznak egy pohár bort, egy üveg sört és elég.

– Az én koromban a szülők állták az esküvőt felesben.

– Régen volt, illetve – nem akarom megbántani – ma nem így van. A szüleim kijelentették, ők a mi rokonságunkat fizetik. Az özvegy édesanya? Nem tudom … újra sírdogál … havonta pénzt ad haza az anyukájának. Én ezt nem tudtam. Kérdeztem, nem kellett volna beszélni erről? Megkaptam, semmi közöm hozzá.

– Nem látok tisztán. Milyen esküvőt terveznek közösen?

– Én már semmilyet. Ebben kérem a segítségét! Hogyan mondjam meg? Mikor költözzek el? Mondjam fel a közös albérletet? Mi legyen?

– Amikor eltelik egy hét, kettő a külön költözés után, akkor változnak a színek. Az addig komorban látott képek kezdenek árnyalatot váltani. Ha nem jön az újabb nagy ő, akkor akár rózsaszínbe is változhatnak az emlékek. Van másik nagy Ő jelölt?

– Nincs. Azért jöttem el, amiket az imént említett. Már volt egy szakításunk kettő év után. Aztán újra hittem neki.

Folytatás?

A hamarosan megjelenő könyvben: Megtaláltam! címmel.