Egyedül dönteni

– Szeretsz egyedül dönteni?

– Általában szeretek dönteni, van amikor nem szeretek egyedül dönteni. Te szeretsz dönteni?

– Nem, azért is jutott eszembe a kérdés. Szerencsém van, hogy megtaláltál. Amikor egyedül voltam, akkor mindenben nekem kellett döntenem, nagyon utáltam. A döntésbe el lehet fáradni. Te mikor várod mástól a döntést?

– Például, amikor elfáradok. Döntsön helyettem más, mondja meg más valaki, merre megyünk tovább.

– Aki egyedül van az kihez fordulhat, döntsön helyette az ő életéről?

– A barátaihoz, ismerőseihez. Nehéz. A barátai feltehetően szintén egyedül vannak, s belefáradtak a saját döntési napjukba. A párban élő ismerősök meg nem értik a szóló ember problémáit. Nekik a szingli kertje sokkal könnyebb és zöldebb. Bárcsak ő kapna már egy szabadnapot.

– Egyedül dönteni … lehet ketten vagy többen dönteni?

– Szavazáskor többen döntenek. Az sem többes döntés, hanem sok magányos döntést összeszámolnak és amelyik alternatíva kapta a legtöbb önálló döntést, az lett a közös irány.

– Ez a demokrácia.

– Megállapíthatjuk, egyedül lehet csak dönteni legyél párban vagy szólóban, mindegy.

– Van különbség szólóban vagy párban.

– Micsoda?

– Ha párban élsz és elfáradtál, akkor vihet tovább a társad. Összekötöttétek az életetek útját, mindegy ki vezet. Ha párban élsz, meg tudod beszélni a lehetőségeket: mi van, ha igen; mi van, ha nem. Egyedül ezt nehezebb, idő függő.

– Erről szól a házasságban az összeköltözés, mindent együtt.

– Ott vagyunk egymás mellett és meg lehet beszélni az időtől viszonylag függetlenül a dolgokat.

– Mi hogyan döntjük el, hogy mit csinálunk a hétvégén?

– Egy sor dolog adódik az időben, pl. a hétvégén konferencia, hétvégére marad a szülők látogatása, hosszabb játékok a gyerekekkel, most például bicikli. Hogyan döntöttél, amikor egyedül voltál?

– Nem szerettem egyedül lenni. Estére és hétvégére mindig szerveztem valami programot. Látszat elfoglaltságoknak nevezte apukám, valójában társas érintkezések voltak. Amikor elegem lett az ismerősökből, akkor jól jött az önálló lakás. Becsuktam az ajtót és végre csend.

– Volt egy kapcsolatom, aki korábban szingli volt hosszabb ideig. Majd megőrült, hogy mi tévő legyen? Velem legyen, vagy a szingli ismerőseivel? Sosem merte elhinni, hogy lehet a kapcsolatunkból valami, ezért hetente kétszer-háromszor velük találkozott.

– Jól döntött.

– Hogy-hogy?

– Képzeld, ha lett volna a kapcsolatotokból valami! Mi lenne velem?

– Aranyos vagy!

– Azóta mi lett vele?

– Nem tudom. Lehet, hogy jobban járt, lehet hogy fizeti az árát a rossz döntésének.

– Régi magyar mondás: két lovat nem lehet egyszerre megülni.

– Igaz, döntéskényszer van. Beleadod magad az élet kínálta lehetőségbe, vagy két szék között a pad alá esel.

– Mi lett a szingli ismerőseiddel?

– Ők ugyanilyen helyzetekbe kerültek és mindenki maga döntött. Az ő életük.

– Pozitív végkifejlet?

– Egyedül tudsz dönteni. Nincs többes döntés. A te sorsodról mindig te döntesz, akkor is, ha más döntését követed. A lépések a tieid, az úton egy csomó apró döntés vár. Mindenki egyedül dönt.