– Aki lép, az nem marad egy helyben!
– Min mosolyogsz?
– Rajtad, neked örülök.
– Nekem?
– Iszod a kávéd reggeli után és látszik a boldogság az arcodon, ahogy nézed a gyerekeket.
– Gyönyörűek, igazi szerelem gyerekek.
– Aki lép, az nem marad egyhelyben.
– Ötöskére gondolsz?
– Igen. Féltem, mit fogsz szólni, amikor kettő vonalat mutatott a teszt. Aztán rám bíztad a döntést. Az én koromban már egy ajándék babára csak igent mond a nő.
– Aki lép, az nem marad egyhelyben.
– Arra gondolsz, hogy ötödik éve alszik közöttünk minden gyereknevelési olvasmányunk ellenére? Mertél változtatni, és akkorát aludtatok tegnap reggel mind a ketten, hogy nem győztem csitítani a többieket.
– Kilenckor ébredtünk.
– Azt olvastam, jó együtt, egy szobában aludni, hallani a másik szuszogását. Ilyenkor sokkal kevesebb a rémálom, nincs felszínes alvás, csak nyugodt pihenés a közös zenére.
– Aki lép, az nem marad egyhelyben.
– Jó példa erre a mai éjszaka.
– Hajnalban kicsit sokan lettünk a 160 cm széles ágyunkban és mindenki megnyugodott. Te hogy aludtál?
– Azt hiszem jól, leszámítva az éjféli és fél négyes ébredést.
– Az éjféli csatlakozásra nem ébredtem fel. A fél négyes vérfolyás engem is rossz pillanatban ébresztett. Láttalak kifelé botorkálni, erőt vettem magamon és követtelek. Ketten egy negyedóra alatt rendeztük az ügyet.
– Eggyel nőtt az ágyunkban alvók száma. Eltoltam egy kezecskét és egy lábat, 40 centis csíkon egyensúlyoztam.
– S aludtál fél nyolcig, mint a bunda. Nem ébredtél fel semmire. Bezzeg a kávé illata.
– Bezzeg, a kávé működik.
– Recepteket ígértünk a címben.
– Ja, ja. Szilvalekvár. Itt a szezonja, minden előbb érik és minden jó vizes, lédús. Anyukád hogyan készítette?
– Odaállt a fazék mellé és kavargatta óránkon keresztül. 7-8 órára gondolj, nem lehetett ott hagyni, mert ha lekapta, akkor télen éreztük az ízét. Ti főztetek szilvalekvárt?
– Nem, emlékeim szerint nem. A szomszédasszony készít ma is, bográcsban főzi kint a szabadban. Délután és egész estés program kettejüknek a férjével.
– Léptünk egyet tavaly és nem maradtunk a tűzhely mellett.
– Olvastam egy receptet: ecettel kend ki a sütőt! Tedd tele félbevágott, magozott szilvával, tedd be a sütőbe és 200 fokon aszald, ameddig akarod és amilyen sűrűre akarod!
– Tavaly kipróbáltuk, működött. Meg sem kellett kavarni és nem égett le. Isteni volt. Mind a 18 üveg elfogyott.
– Kicsit lédús volt a tavalyi, de szerettük. Idén 7 órán keresztül pöszögött a sütőben. 4 kg szilvából lett 5 kisüveg lekvár.
– Vendégek érkeztek délután, három óra sütésnél megnéztem, még sok leve volt.
– Beszélgetés a barátokkal, újabb 4 óra aszalódás, szerintem évekig el fog állni.
– Nem lesz akkora szerencséje. Tettünk bele tartósítót?
– A recept szerint nem kell, azért választottuk a receptet és kibírta. Egy üvegnek sem lett baja.
– Aki lép, az nem marad egyhelyben a sütő mellett 7 órán keresztül, hanem beszélget a barátaival szilvalekvár aszalás közben.
– Mi van az álompár életmóddal?
– Annak is vannak régi és új receptjei, mint a szilvalekvár főzésnek.
– Erről mikor beszélünk?
– Szeptember 6-án, szombaton.
– Most mennyi receptről beszéltünk?
– Minimum ötről.
A te holnapod egyedül – hamar kialakítja benned a hiányérzetet. Társas lénynek születtünk, a társ nélkül (hívjuk édesanyának) nem vagyunk életképesek az első években.
Az jó,ha az ember szereti önmagát. A világok így működnek, mindenik közepén az egy ember van, aki kifelé néz és vajmi keveset látja önmagát.
A gyerekek? Isten ajándékai, az élet értelme, szerintem az egyetlen. Bennük ismered fel leginkább önmagad és hatásaikra akarsz legjobban változni.
És ha csak az én holnapom lenne… (Bár van némi természetes önzésem, hisz elég fontos vagyok magamnak!). De ennél több is van: a személyes példamutatás. Akinek gyermeke(i) vannak: súlyos örömei és felelősségei is vannak. ÉS egy ÁLOMPÁRT látni közelről… no ez a legjobb minta! 🙂
Kibújt a szög a zsákodból! Gratulálok!
Hallgass érzelmeidre és jó felé vezetnek!
Így van ez a szilvalekvár főzéssel is. Utálnék 7-8 órát állni a fazék mellett, aztán ha elbóbiskolok, vagy leülök, akkor odaég és oda az előző 6 órai figyelmem.
A párkapcsolatra is igaz! Ha nem érzed benne jól magad, változtass!
Ha jól érzed benne magad, akkor becsüld meg, figyelj oda és udvarolj, a holnapod múlik rajta!
Lépni v maradni? Változni és változtatni? A régi megszokottól eltérni, és meghaladni? Kényszerből vagy magunktól? A járt utat a járatlanért el ne hagyd? Jó a meleg szarban is, csak meleg legyen? Hát sok sok részigazság? De talán egy iránytű: ez is kell, és az is. Hol ez és hol az. Tudatosan és nem csak sodródva. Tán hogy érezzük: irányítjuk is az életünk, és nem csak “elszenvedjük”. Harmónia, de bátorság is a változásokhoz… Szép is ez így! 🙂 S jó ismerni ilyen bátrakat is… 🙂