– Beszéltem telefonon Marcival. Kérdeztem, jön-e a szeptember 6-diki álompár napra. Tudod mit mondott?
– Na mit?
– Ő csak a barátjával jön el.
– … Mit kéne mondanom? … Te mit mondtál?
– Meglepetésemben nem mondtam semmit. Hallgattam. Marci felnőtt ember, társról álmodozik és egy ismerőse véleménye szerint ad magának esélyt, aki nem a társa. Egyedüli a jelenség?
– Egyre gyakoribb, az emberek nem szeretnek dönteni.
– Marci szerint, ma úgy dönt a barátja, hogy spórol ötezer forintot és holnap kifizetik a belépődíjakat. Szombaton végig egymás mellett fognak ülni és a szünetekben egymással beszélgetni?
– Nagy eséllyel igen.
– Mitől van ez?
– Úgy hívják, komfort- vagy kényelmi zóna. Akinek ma nincs párja, annak az álomtársa jelenleg a komfortzónán kívül él. Te is tudod, a napi kényelmi rutinokat nehéz megváltoztatni. Ha szombat, akkor Marci kerékpározni szokott a barátjával és nem elmenni egy párkapcsolati rendezvényre.
– Aki meg nem álompárban, de családban él, annak szintén megvannak a szombati teendői: főzés, takarítás, gyereknevelés, rokonok látogatása, stb. Szeretne javítani a kapcsolatán a házastársával (egyszer szerette, szerelmes volt bele), de a jelen helyzetben nem látja a fától az erdőt. Kicsi kommunikáció változtatásokkal már érezhető eredményeket lehet elérni.
– Igen, de neki nincs erre ideje, illetve kérdezte az élettársát, mi lenne, ha … ? A hitestárs ismét leszólta, hülyeség.
– Hogyan tudunk ezeknek az embereknek segíteni a problémájukban?
– Érkeznek a hét tulajdonságok az álompár férfira. A hűséges és őszinte szerepel a legtöbbet, és néhányan beírták a bátor jellemzőt. Bátorság szükséges az élethez, aki lép – mint mondja a közmondás -, az nem marad egy helyben.
– Állóvíznek mondanád az elképzeltnél rosszabb párkapcsolatot? vagy a szingli lét?
– Igen, és mint állóvíz mindenféle bajok történhetnek vele, benne, egyre rosszabb lesz. Persze aki benne van, az nem látja, nem érzi a napi változásokat.
– Számos szingli azt mondja a beszélgetéseinken, tesz ő, csak az ő ütemében és aminek látja eredményét.
– Ma hallgattam Klapka Györgyöt. Azt mondta, számos “üres busz” vállalkozási ötletnek adott esélyt, ha úgy érezte, lehet belőle tele busz. Sokból nem lett, de a fiatal táncos Klapka sok helyre elment tanácsért és mindenkitől tanult, amire a gyakorlat szempontjából szüksége volt. Ma kivételes szakértője az aranynak valamint a diónak, s jelentős vagyont halmozott fel.
– A párkapcsolatot nem tanítják Magyarországon. Hova lehet ma tanácsért fordulni, amire a gyakorlat szempontjából szüksége lehet? Kevés helyre, pl. hozzánk. Aki álompár életmódban szeretne élni a párjával, annak érdemes ismerni a kapcsolati és kommunikációs szabályokat. Ezekből egy tucat gyakorlati példa terítékre kerül szombaton, szeptember 6-dikán.
– Az álompár életvitel nagyszerű. Bátorság szükséges hozzá, aki mer, az nyer alapon.
– Lehet bátornak lenni az ismerősöddel?
– Aki dönt, az bátor, a másik csak követi.
– Te bátor vagy? Le mernél kerékpározni a képen látható úton?
– Kanyargós!
A lényeget visszaadtad a saját példád említésével. Jó néha egyedül lenni és gondolkodni. (Ez nem feltétlenül jelenti a társ távollétét.) Lehet egyedül gondolkodni a konyhában, amíg ő olvas.
Akik sokat vannak egyedül, azoknak hiányzik a társ. Példa erre az egyedül dönteni cikk. Ha sokat vagy egyedül, úgy érzed, minden rád vár, mindenben neked kell dönteni. Azt meg senki, se nő, se férfi nem szereti.
Az egyedüllétben igen depresszív hatású, hogy minden úgy maradt estére, ahogy reggel hagytad. Nem beszélve a hétvégéről. Nem véletlen, hogy a magányosan élő emberek nem szeretik (lehet, hogy nem mondják ki) a hétvégéket. Valamint alig várják a pihenő napokat és szerveznek a barátaikkal sok közös programot.
Borzasztó, hogy mennyire nem mernek az emberek egyedül lenni! Mi történhet, megharapja valaki egy beszélgetésen? Vagy olyat kérdeznek, amire nem tud, esetleg nem akar válaszolni? Ez nem vizsgaszituáció, senki nem fogja neki azt mondani, hogy ülj le, egyes!
Az emberek még a saját gondolataiktól is félnek. Jó példa erre, hogy ha esetleg kicsit egyedül lennének, azonnal zene, számítógép, tévé bekapcsol, nehogy oda kelljen figyelni a saját gondolataimra.
Én megőrülnék, ha nem lennék néha egyedül, csendben, nyugalomban, amikor az agyam is kikapcsol. Nincsenek megoldandó feladatok, maximum a napi rutin (mosás, mosogatás, főzés, stb.). Direkt élvezem, hogy közben gondolkodhatok az élet nagy (és kicsi) dolgain.